A döntő előtti egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy az eltiltottakat miként pótolják a trénerek. Nos, Jupp Heynckes Holger Badstubert Anatolij Timoscsukkal, David Alabát Diego Contentóval, Luiz Gustavót pedig Thomas Müllerrel helyettesítette. A másik oldalon Roberto di Matteo Braniszlav Ivanovicsot Bosingwával, John Terryt a sérülésből felépült David Luizzal, Raul Meirelest a meglepetésember Ryan Bertranddal pótolta, míg Ramires szerepét Frank Lampard vette át.
A mérkőzés igazi döntőként kezdődött: Tony Kroos 5. percben eleresztett távoli lövése hordozott ugyan némi veszélyt magában, az első igazán nagy helyzetre azonban 21 percet kellett várni. Akkor Robben lövését Petr Cech fura mozdulattal a kapufára tolta. Negyed órával később Müller kapáslövése után kerülte el kevéssel a célt labda, majd végre a Chelsea is villant egyet. A 36. percben Bertrand, Didier Drogba, Lampard, Salomon Kalou volt a labda útja, az elefántcsontparti lövése után Manuer Neuernek kellett védenie.
A szünet előtti percekben Mario Gomez hagyott ki két helyzetet, majd a pihenő után sokáig nem történt semmi. Ribery, Robben, Kroos lövési kísérleteit mindig blokkolták a védők és ezek a képek tökéletesen jellemezték az angolok játékát. Di Matteo és csapata az olasz bunkerfoci legsötétebb időszakát idézve csakis a védekezésre, a játék megölésére koncentrált.
A 84. percben aztán mégis feltört az angol fal! Kroos bal oldali beadása után a védők Gomezre figyeltek, érkezett viszont Müller, aki a földre fejelte a lasztit, a játékszer onnan a felső lécre pattant, majd a hálóba. Máris ünnepelni kezdtek a hazai szurkolók, ám a 88. percben a harmadik angol szöglet után másodszor is német kaput talált a labda. Sőt, Drogba fejesébe Neuer csak belekapni tudott, védeni nem, így jöhetett a hosszabbítás. Érdekesség, hogy a Chelsea az idei sorozatban minden meccsen lőtt legalább egy gólt, Drogba pedig az eddigi összes Bayern - Chelsea meccsen (kettő volt belőle) gólt tudott szerezni...
A 93. percben Drogbából könnyen antihős lehetett volna, mivel hátulról csúnyán akasztotta a tizenhatosra betörő Ribery-t. A büntető mögé az a Robben állt, aki idén hagyott már fontos tizenegyest - gyenge lövését Cech meg is fogta. A Bayern az utolsó 15 percben is eldönthette volna a kupa sorsát, de előbb Ivica Olic passzáról maradt le a másik csereember Daniel van Buyten, a labda pedig a kapu mellé gurult, majd egy pazar Robben - Lahm összjáték után a védők által sanyargatott Gomez nem tudott kapuba találni.
Az eredmény nem változott, a tizenegyeseknek pedig úgy állhattak neki a csapatok, hogy a Bayern még soha nem veszített (négyből négy siker), a Chelsea meg soha nem nyert (kettőből semmi) ily módon. Ennek megfelelően Philipp Lahm be is talált, Neuer viszont védte Juan Mata lövését. Gomez és Luiz sem hibázott, mint ahogy Neuer sem - aki hatalmas meglepetésre vállalta a rúgást. Olic lövését viszont Cech védte, Ashley Cole azonban nem hibázott és az utolsó előtti fordulóban ismét felállt (immár ki tudja hanyadszor az idén tavasszal) a Chelsea. Ez pedig már sok volt a németeknek, Bastian Schweinsteiger csak a kapufát találta, Drogba viszont bevarrta a Chelsea fennállásának első Bajnokok Ligája győzelmet jelentő büntetőt.
Mi több, ez volt London első BL-sikere, aminek mellesleg nem mindenki örül az angol fővárosban: a negyedik helyezett Tottenham ezzel elesett a királykategóriától! A Chelsea ugyanis csak a hatodik lett a bajnokságban, de címvédőként jövőre is ott lesz a BL-ben - a Tottenham kárára.
A Bayren tehát 2010 után ismét elbukta a BL-döntőt és úgy járt, mint a Leverkusen 2002-ben: mind a német bajnokságban, mind a Német Kupában, mind pedig a BL-ben a második helyen végzett. A fenti három esemény kapcsolódási pontja Hans Jörg Butt! A bajorok nyáron visszavonuló cserekapusa a 2002-es és 2010-es döntőben is ott állt a Bayer és a Bayern kapujában.
Bajnokok Ligája döntő:
Bayern München - Chelsea 1-1, büntetőkkel 4-5
gólok: Müller (83.) illetve Drogba (88.)